Múltunk

„Minden gyermek egyedi, és mint ilyen,
joga van elvárni személyisége tiszteletben tartását.
Szüksége van arra, hogy saját ritmusának
megfelelően éljen és pihenjen.
Joga, hogy ne legyen mindig tiszta és tökéletes.
Joga van hibázni. Szüksége van a feltalálásra és alkotásra.
Szüksége van esztétikai érzelmekre.
Joga van bármiféle tudás megszerzésére.”
Celestin Freinet

 

Celestin Freinet francia reformpedagógus üzenetével kívánom köszönteni Önöket, mely azt gondolom, hűen tükrözi az intézményünkben dolgozó pedagógusok hitvallását.

Alapítónkról, Kádas György gyógypedagógusról

Kádas György 1886-ban született Mezőhegyesen. Édesapja Kádas István uradalmi kerékgyártó volt, édesanyja Moisza Szidónia. Hatan voltak testvérek. Kolozsvárott tanítói, Budapesten gyógypedagógusi képesítést szerzett. Gyógypedagógiai tanár volt Szegeden a Vakok Intézetében. Munkája mellett különböző gyermekvédelmi feladatokat is vállalt. 1919-ben az MSZDP Csongrádi vármegyei szervezetében pedagógusokból álló Gyermekbarát Testőrséget szervezett, amely 5000 gyermek felett vállalt védnökséget. Közreműködött a Békés vármegyei Pártfogói Egyesület Gyógypedagógiai Intézetének megszervezésében (1925); melynek 3 évig igazgatója volt. 1928-ban Kisújszálláson hasonló gyógypedagógiai intézet vezetésével bízták meg. Itt alakította ki az értelmi fogyatékos gyermekek és fiatalok differenciált gyógypedagógiai ellátásának tervét. Foglalkozási rehabilitációs elgondolásait a gyakorlat igazolta. 1945-ben nyugdíjba vonult. Neve, mint mű-népdalszerző is ismert.

A kisújszállási Gyógypedagógiai Intézet története

Először egy olyan időutazásra hívjuk Önöket, mely által betekinthetnek intézményünk történetébe. Az intézmény múltjának eseményeit Vighné Károlyi Katalin volt intézményvezető gyűjtötte össze, több értékes, korabeli dokumentumból.

 

Kuncz - féle varrógyár

Alapítónk, Kádas György 1928-ban került Kisújszállásra azért, hogy megszervezze a Gyuláról áttelepített fiúnövendékek intézetét. Az új feladatnak a Kuncz- féle varrógyár adott helyet. A megalakult iskolát a város vezetése és lakossága, élénk rokonszenvvel fogadta, s ennek bizonyítékaként az építkezéshez 5000 pengővel járult hozzá.

Az intézetben munkalehetőséget találtak a város lakói, a konyha, mosoda mellett asztalos, cipész, fonó műhelyek működtek, és 89 fiú növendéknek kezdődött meg a nevelés-oktatás.

A gyerekek mindegyike állami gondozott volt. A többségében 5-17 éves enyhe fokban sérült (67 tanuló) 4 osztályban tanultak az 1909-es tanterv és utasítás alapján. A többi gyermek az intézet gazdaságában dolgozott.

Az eredményes munkát biztosította, hogy a Vallás - és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyével az igazgatón kívül még két gyógypedagógus és két hitoktató is dolgozhatott itt.

Az intézetben folyó nevelő-oktató munkát az évenként készült részletes tanmenet szabályozta. Az oktatás folyamatában, a feladatok megoldásában alapvető szerepet kapott a cselekvés és szemléltetés, a nevelés eszközeként a példaadás és szoktatás volt előtérbe helyezve.

Az elméleti képzés a népiskolához hasonlóan IV. osztályig terjedt. A 6. osztály elvégzése után a növendékek a gazdaságban dolgoztak tovább, ezt követően a város gazdáinál nyertek elhelyezést. Kiemelkedő, hogy az intézetben a növendékek testi fenyítése kizárt volt. A munkára nevelés, a munka megszerettetése, az intézet egész tevékenységét átszőtte.

A zömében fiatalokból álló tantestület, szemléletében, módszerében, összerendezettségében méltó csapatává vált vezetőjüknek. Kádas György 1934-35. tanévben készített jelentésében az alábbi munkatársait sorolta fel: Balázs Géza, Fehérvári Sándor, Tóth Imre, Bartal Sándor, Haraszthy Kálmán, Laczkó István, Weszelovszky Lajos, Újvári Ferenc, Kondra Pál, Laborfalusi  Gyula. E csapat prominens tagja volt még városunk elismert és nagyra becsült orvosa, Dr. Petkovics Tamás doktor úr is, aki egészen 1976-ig az intézmény orvosa volt.

Igényes, eltökélt, kiegyensúlyozott, komoly szakmai munka folyt a Kossuth utca végén. Rendszeres látogatója volt az intézetnek Kulig Péter országos szakfelügyelő, Pánczél Imre nagytekintélyű szakember, Simon József országos szakfelügyelő.

A háború azonban közbelépett. 1944. október 7-én a németek megszállták az intézetet és elrendelték annak kiürítését 24 órán belül. 1944. október 8-án 93 növendékkel két gyógypedagógus tanár – Essősy József és Zékány István – elindult Budapestre az Üllői úti Állami Gyermekmenhelyre. Kádas György igazgató 30 súlyosan fogyatékos gyermeket lovas kocsin vitt fel ugyan oda.

Erről az eseményről egy régi visszaemlékezésből olvashatunk: „A két szekéren harminc fiú ült. Két ló húzta az összekötözött szekereket; útközben vettek még egy vak lovat. Kevés volt a kenyér és riasztó a világ. Száztíz fiú elment az utolsó vonattal Szolnokra. Oda igyekeztek ők is. Kisújszállást kiürítették a németek. Az igazgatónak felajánlották: elviszik őt és a bútorait autóval. Ő felült a szekérre a fiúk mellé.

Később Szolnokon a miniszteri tanácsos ingerülten fogadta:

„- Az Igazgató úr persze szépen elhozta a holmiját, a gyerekeket pedig otthagyta?! Így van?”

„- Nem kérem, a gyerekeket elhoztam. Lellére kerültek és meg is maradtak mind. Nekem pedig mindenem odaégett Kisújszálláson. Nyugodt a lelkiismeretem és újra így cselekednék.”

A nagycsapat szétszéledt, a lelkiismeretes szakmai munka megszakadt.

A háború után a volt intézet tanári karából Bilau Lőrinc települt vissza Kisújszállásra. Az ő vezetésével indult el ismét a gyógypedagógiai oktatás 1946/47-es tanévben, a jelenlegi Kossuth úti Általános Iskola mellett, 16 beírt tanulóval, összevont 2 osztállyal. A következő években a létszám növekedésével a tanulócsoportok száma is növekedett.

Az 1952/53-as tanévben, négy tanulócsoporttal, a homoki Gyógypedagógiai Intézet igazgatása alatt, tagozatként működtünk. A tagozat tanulói mind helybeliek voltak, és a növendékekkel való foglalkozás kizárólag a tanítási órákra korlátozódott.

Az akkori tagozat vezetője Bilau Lőrinc gyógypedagógus kezdeményezésére 1958-ban a város által rendelkezésre bocsátott, Eszperantó u. 10 szám alatti épületben újra megalakult az önálló Gyógypedagógiai Nevelőintézet. Bilau Lőrinc további érdeme volt a jelenlegi diákotthon épületének megépítése is, melynek akkori létszáma 60 fő.

1961. június 15-én Angyal István gyógypedagógus igazgató vette át iskolánk stafétabotját.

A hatvanas évek gyors fejlődést hoztak. A gyermeklétszám átlag 125 főre növekszik, és megnőtt a leánytanulók száma.

Az 1965/66-os tanévtől minden bentlakó fiú tanuló a homoki Gyógypedagógiai Intézetbe kerül át, így Kisújszálláson csak lányok kerülnek elhelyezésre.

A Szolnok Megyei Tanács Művelődési Osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium hathatós anyagi támogatásával 1967-ben kezdődhetett meg egy új iskola építése, mely egy év alatt 2,5 millió forint beruházással készült el.

A 10 tantermes korszerű iskola egy emeletes épületben az internátussal összekapcsolva épült fel. A régi iskolából 4 szolgálati lakás került kialakításra. Az iskola, udvari oldalához csatoltan felépült az új szolgálati lakás is, amit Angyal István igazgató foglalt el. Az új iskolát korszerű bútorzattal, felszereléssel, bőséges szemléltető eszközzel látták el. Kialakítottak egy gyakorló kertet is, ami megteremtette a munkára nevelés feltételeit.

Az 1970/71-es tanévben a kisújszállási Gyógypedagógiai Intézetben is megtörtént a beiskolázásra kerülő tanulók gyógypedagógiai differenciálása, ennek eredményeként indult el a foglalkoztatói iskolai tagozat 3 tanulócsoporttal.

1973. októberétől Modla Gézáné igazgatónő vette át az 1976-ban Kisegítő - Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon címet kapott intézet igazgatását, s egészen 1995. augusztusáig látta el feladatát. Az ő vezetése alatt fokozatosan bővültek az intézet feladatai.

1974/75-ös tanévben indult el a nevelőtanárok alkalmazása intézményünkben. Ugyancsak ekkor szerveződött a napközi otthonunk egy csoporttal, mely az évek során 3 csoportra bővült. Az akkori vezetés felismerte az iskola és a nevelőotthon együttműködésének szükségességét és az ebben rejlő lehetőségeket. Harmonikus munkakapcsolat alakult ki az nevelő-oktató munka színterein.

1987-ben megkezdte működését a gyógypedagógiai óvodánk.

1991-ben indult az első készségfejlesztő speciális szakiskolai csoport és 1992-ben a gazdasszony-képző speciális szakiskolai csoportunk, 2001/2002-es tanévtől a speciális szakiskolai képzés megszűnt iskolánkban a megyei közoktatási koncepció alapján, viszont kötelező beiskolázású intézmény lettünk az értelmileg akadályozott gyerekek esetében.

Az akkori igazgató javasolta és támogatta a fiatal képesítés nélküli pedagógusok továbbtanulását, a gyógypedagógiai képesítés megszerzését.

A szakellátottság ennek eredményeként 1988-ban 67%-os volt, 1998-tól tovább emelkedett 83%-ra.

1992. januárjától egy újabb nagy feladatot kapott intézményünk. A városunkban működő, megyei fenntartású gyermekotthonokkal egy igazgatás alá kerültünk. Így a 1992/93-as tanévben a közoktatási feladatokon túl, 104 gyermek, fiatal otthont nyújtó ellátását is biztosítottuk két, egymástól függetlenül működő gyermekotthoni egységünkben.

1995. júliusában 23 év után Modla Gézáné lemondott intézményvezetői megbízatásáról. Helyébe Andrekovics Tamásné volt igazgatóhelyettes lépett, aki 2000. november 30-ig látta el feladatát. Az ő személyében egy nagy tapasztalatú, széles látókörű szakember kezébe került az intézmény vezetése.

A törvényi változások is állandó megújulást, előrelépést kívántak nevelőtestületünktől. Így az 1993-as új közoktatási törvény, a NAT később a kerettanterv mellett az 1997-es gyermekvédelmi törvénynek való megfelelés is magában hordozta az újabb változásokat, melyekhez folyamatosan alkalmazkodtunk.

2001 nyaráig hagyományos bentlakásos gyógypedagógiai intézetként működött. Az iskolánk melletti diákotthonból – ahol az internátusban együtt nevelkedtek a kollégista gyerekek a gyermekvédelmi ellátásban részesülőkkel – az értelmileg sérült, gyermekvédelmi gondoskodásban lévő gyermekek 2001 nyarán négy külső családi házba költöztek ki. A Kossuth utcai gyermekotthonból – ahol 1953 óta nevelkedtek „állami gondozott” 3-18 éves korú gyerekek 60-70 fővel – 1999. szeptemberétől négy, a város különböző pontján levő lakásotthonba költöztek ki. A harmadik gyermekvédelmi egységünk a 2004-ben felépülő speciális gyermekotthont vehette birtokába.

2000. december 1-jétől - 2004. június 30-ig Vighné Károlyi Katalin vette át az intézmény igazgatását. A fent említett családi házakba való kitagozódás ebben az időszakban teljesedett ki. A gyermekotthon, mint otthont nyújtó ellátási forma megszűnt, és a megvásárolt nyolc lakásotthonban történt ezután a gondozottak teljes körű ellátása.

Az iskola 2003. november 19-én vette fel alapítója, Kádas György nevét; ekkor ünnepelte ugyanis fennállásának 75. évfordulóját. Az évforduló alkalmából többnapos rendezvénysorozat keretében emlékeztünk meg a gyógypedagógiai intézet múltjáról - jelenéről - jövőjéről.  A Kádas György emlékplakettet iskolánk 75. éves évfordulója alkalmából alapította az iskola nevelőközössége, melyet a gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban kiemelkedő munkát végző gyógypedagógus kap meg a pedagógus napon.

Az emlékérem első alkalommal 2003. november 19-én került átadásra.

Kitüntetettjeink:

2003. Andrekovics Tamásné

2004. Tatár Jánosné

2006. Modla Gézáné

2007. Fekete Istvánné

2008. Szabó Lajosné

2009. Tóth Péterné

2010. Ecsekiné Moldvai Julianna

2011. Vighné Károlyi Katalin

2012. Vargáné Kerti Anikó

2013. Tatár Jánosné

2014. Szoboszlai István Róbertné

2015. Csillag Tiborné

2016. Kovács Istvánné

2004-től Fekete Istvánné lett az intézmény igazgatója. Ez idő alatt sok-sok változás következett be az intézmény életében. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk lehetőséget teremtett az EU pályázatok megírására, megvalósítására. A HEFOP-2. 1. 6. „Az együttnevelés feltételrendszerének megteremtése Kisújszállás alapfokú közoktatási intézményeiben” című pályázat kollektív elkészítése megnyitotta az utat az együttgondolkodásra, együttmunkálkodásra városunk óvodáival, általános iskoláival. A projekt megvalósítása kapcsán rengeteg új ismerettel, tudással, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. A projekt mintaértékűen valósult meg, a legnagyobb hozadéka, hogy megindult a közös párbeszéd a többségi intézmények és a gyógypedagógiai intézmény között. A tréningek során a gyógypedagógusok, óvónők, tanítók, együtt sajátították el az új szemléletű nevelési és tanulásszervezési eljárásokat, módszereket. A legnagyobb eredmény, hogy létrejött a Kádas György Iskola egységes gyógypedagógiai módszertani intézményegysége (EGYMI), melynek feladata a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók többi gyermekkel, tanulóval együtt történő nevelésének, oktatásának segítése. Az EGYMI 2007. szeptember 1-jén az alapító okiratunkba is belekerült.

2007-ben a hasonló feladatot ellátó karcagi iskolával összevonták intézményünket, amely kapcsán, a Kisújszálláson működő intézmény lett a székhelye a gyógypedagógiai nevelésnek, oktatásnak.

Az első nyertes Európai Uniós pályázat megvalósítása után folyamatos megújulás, a változások naprakész követése jellemezte intézményünket. 2008-ban újabb pályázati lehetőséggel éltünk, amelyet az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT), Társadalmi Megújulás Operatív Program kiírásának köszönhettünk. A TÁMOP-3. 1. 6. számú, az „Egységes gyógypedagógiai intézmények által nyújtott szolgáltatások fejlesztése a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók együttnevelésének támogatása érdekében” című konstrukció célja az volt, hogy a pályázó EGYMI-k felkészülhessenek a minőségi szak- és szakmai szolgáltatások biztosítására.

2010 szeptemberétől újra Vighné Károlyi Katalin lett az intézmény igazgatója, aki –vezetőtársaival együtt- lelkesen támogatta, segítette az intézmény további innovációs útját.

Az EGYMI multifunkcionális forrásközponttá alakulását, szakszolgáltatásaink további fejlesztését, és a különböző fogyatékosságok korrekcióját támogató, speciális eszközök beszerzését segítette a 2011-ben kiírt újabb TÁMOP-3.1.6-os pályázat. Az új konstrukció célja, hogy járuljunk hozzá a támogató szolgáltatási- és kölcsönzési rendszer kialakításával, a speciális eszközpark bővítésével, az SNI gyermekek egyenlő esélyű hozzáféréséhez. A cél elérése érdekében képzések, felkészítések által sajátítottuk el az eszközök szakszerű használatát.

Az EGYMI fejlesztését tovább segítette az újabb intézményi megújulás, 2011. márciusában előminősített referencia-intézménnyé váltunk, „egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények az integráció szolgálatában” referencia területen. Az EGYMI mellett az óvodánk, iskolánk is megújult.

2011. szeptember elsejétől két év szünet után- újraindult a gyógypedagógiai óvoda csoportunk. Szintén e tanévben speciális autista csoportot, és a készségfejlesztő speciális szakiskolában agyagtárgy készítő képzést indítottunk el. Rendszeresen szervezünk nyílnapokat, ahová szeretettel várunk minden érdeklődő szakembert, szülőt. Tanulóink rendszeresen részt vesznek megyei és országos versenyeken.

Az iskola nevelőtestülete kiváló munkájának eredményeként, 2011. december 5-én miniszteri elismerésben részesült.

2013. szeptember 1-től újabb feladatokkal bővült repertoárunk: az EGYMI keretén belül utazótanári szolgáltatás ellátásával, továbbá fejlesztő nevelés, oktatás biztosításával.

2015. szeptember 1-től a gyermekvédelmi szakmai egységeket leválasztották intézményünktől, ez időtől csak köznevelési feladatokat látunk el.

Az intézmény több mint nyolcvanöt éves múltja, az innovációhoz, változásokhoz való folyamatos alkalmazkodás kötelez bennünket olyan értékek átadására, melyek lehetővé teszik, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek esélyegyenlősége, társadalmi beilleszkedése sikeresen valósulhasson meg.

 

Tatár Jánosné
intézményvezető